Ha egy családi ház felújítása közben elhangzik az a két szó, hogy „fürdőszoba” vagy „konyha”, akkor én már érzem is, hogy valami váratlan tuti előkerül. Az ember azt hinné, egy kis bontás, pár új cső, friss burkolat – és kész. A valóság ezzel szemben: a falak mögött olyan titkok rejtőznek, amiket még az épület sem vállalna büszkén.
A legtöbb háznál, ami 20–30 évnél idősebb, a fürdőszobát és a konyhát úgy toldozták-foltozták, ahogy épp kijött a lépés. Találkoztam már olyan csatornacsővel, ami egy méteren belül háromféle átmérőre szűkült – ki tudja miért –, és volt olyan hely, ahol a hidegburkolat alatt konkrétan homok volt az esztrich helyett. Kicsit felkapartuk, és máris úgy hullámzott, mintha vízágyon állnánk.
A gépi bontás maga még a könnyebb rész – feltéve, hogy befér a gép. Volt olyan, hogy a fürdő ajtaján keresztben kellett betenni a mini gépet, és addig trükköztünk vele, míg végül sikerült. Az ügyfél ránk nézett, és csak ennyit mondott:
„Ezt ugye nem videózzátok?”
Pedig ilyenkor legalább gyorsan megy a munka: leverjük a csempét, felszedjük az aljzatot, kiütjük a válaszfalakat, mehet a sitt a zsákba vagy konténerbe. A kosz, a por, a zaj… ez mindig adott. Ezt nem lehet finomkodva csinálni. A fürdő és konyha bontása mindig egy kis csatatér – de aztán ott van alattunk a valóság: a szerkezet.
A víz és az elektromos hálózat általában nem szereti egymást – mégis sok helyen találkozunk olyan megoldásokkal, ahol veszélyesen közel futnak egymáshoz. Régi, alumínium vezetékek, beázott kötődobozok, zárlatra esélyes bekötések. Ilyenkor nincs kérdés: teljes felújítás kell.
A csatorna- és vízvezetékeknél pedig sokszor csak akkor látjuk, milyen állapotban vannak, amikor már „szétszedtük az életüket”. Gyakran kiderül, hogy a régi csövek repedtek, a lejtés rossz, vagy a padlóban fut minden, ami ma már nem szabványos. Ilyenkor előkerül a vésőgép, és addig bontunk, míg biztosan jó helyre kerül minden vezeték.
A szintkülönbség és a milliméter-pontosság itt is kulcsfontosságú. Nem mindegy, hol van a zuhanylefolyó, merre esik a víz, vagy hogy a konyhapult felett ott lesz-e a rejtett világítás. A tervezés mindig szépen néz ki papíron. A valóságban viszont lehet, hogy a fal között pont ott fut egy gerenda, ahol a szellőzés csöve menne. Ilyenkor gyorsan kell dönteni:
• újratervezünk
• vagy kreatív megoldás születik
Volt olyan lakás, ahol a tulaj ragaszkodott az épített zuhanyhoz. Amikor felbontottuk a padlót, akkor derült ki, hogy a meglévő csatornaszint miatt 5 centivel kellett volna lejjebb vinni az aljzatot. Persze az alatt meg ott volt a födém. Végül úgy oldottuk meg, hogy lineáris lefolyó + pontos padlódőlések + egy nagyon türelmes burkoló – és végül olyan lett, mintha mindig is így tervezték volna.
A felújítás közben a lakhatóság is szempont. A legtöbb család a munkák ideje alatt bent marad a házban, ami azt jelenti:
• nincs víz egy fél napig
• a főzés átmenetileg egy rezsón vagy grillsütőn történik
• a fürdőszoba egy ideig inkább emlék, mint valóság
Mi mindig igyekszünk úgy szervezni, hogy a kényelmetlenség a lehető legkevesebb legyen — de csodákat csak akkor tudunk tenni, ha a ház is partner benne.
A felújítás során van egy pont, amikor az ügyfél még nem látja a végeredményt, csak a káoszt. Ez általában a bontás után szokott beütni: nyitott falak, vezetékek, csövek, sitt, drótok… És olyankor jön a kérdés:
„Biztos, hogy ebből fürdőszoba lesz még?”
Mindig mosolyogva válaszolok:
„Higgyék el, mi már láttunk ilyet. És a végén mindig szép lett.”
A végére persze minden összeáll:
• új víz- és villanyrendszer
• stabil, sík és tömör aljzat
• gondosan megtervezett lejtések
• burkolat, ami illik a házhoz és a családhoz
És akkor jön az a pillanat, amikor a tulaj bejön, ránéz a kész munkára, és csak ennyit mond:
„Na, ezt megérte kivárni.”
A fürdő és konyha felújítása nem csak kényelmi kérdés.
Ez a ház szíve és lelke, ahol elkezdődik és befejeződik a nap.
Mi pedig pontosan tudjuk, hogy mennyi minden múlik a láthatatlan rétegeken: a bontáson, az előkészítésen, a szerelésen. Mert a csempe és a bútor csak a szépség — az igazi munka alatta van.
Ha felújítást tervezel, annyit mondok:
jobb előre felkészülni a váratlanra.
Mi pedig ott leszünk, hogy ezt a „váratlant” kezelhetővé tegyük.
